One dream came true - Angola

Amikor 4,5 hónap távlatából a semmiből előbukkan egy olyan ember, akinek megismeréséért örökké hálás leszek a sorsnak és bár megkésve de nem elfelejtve átküldi azokat a képeket amiket életem egyik legmeghatározóbb egy hete alatt készített rólam, újra elönt minden érzés ami akkor és ismét felelevenedik bennem minden. Nem mintha el tudnék menni mellette és nem… Tovább »

Eltelt egy hónap vagyis kicsit több. Életem legnehezebb hónapja, mégis úgy tűnik nem is egy hónap volt. Annyi minden történt ebben az egy hónapban, mint máskor évek alatt. Olyan távolinak tűnik az út. Mintha már több hónapja lettünk volna kint. Mintha egy álom lett volna ami valóra vált és az agyam azonnal el is raktározta… Tovább »

Eltelt egy hét… Néha gyorsan, néha pedig nagyon lassan. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, itt van a helyem, megérkeztem oda ahova akartam és megtapasztaltam azt, amit szerettem volna. Viszont voltak olyan pillanatok is, amiket nem kívánok senkinek. Néha nagyon nehéz volt embernek maradni, nem mutatni kifelé semmit, hisz a betegnek sem mutatod, mennyire kivagy, mert… Tovább »

Életem egyik legkeményebb és legérzelemdúsabb napja volt a mai. Reggelünket a szokásos hivatali látogatással kezdtük, már le sem írom milyen volt, kivéve talán annyit, hogy ahogy beléptünk az épületbe szemben a falon vörös kárpiton a büszkeség fal fogadott majd a szobában ahova mentünk a legkomolyabb csillárok, tárgyaló asztal és pulpitus… de ez most nem is… Tovább »

Na, találjátok ki hol kezdtük a napot 🙂 Természetesen a helyi egészségügyi központba, ahol gyorsan lezavartuk a szokásos bemutatkozási köröket és aztán mentünk a kórházba. Érdekes, hogy engem és másik két UNICEF képviselőt mindig a fő helyre ültetnek a vezető mellé, majd minden egyes beszélgetésben elhangzik, hogy mit kérnek még Tőlünk 🙂 Egyrészt nagyon jó… Tovább »

Végre terepen! Ez a nap is eljött! Cacuaco az egyik tartomány Angolában. 572 km2 lakosságának száma kb. 883 000 fő. Kicsit sűrűn vannak… A napunkat szinte már mondhatom, hogy „szokásosan” egy hivatalban kezdjük méghozzá a helyi önkormányzat egészségügyi központjában, ahol komolyan felkészülve várnak minket, kis asztali mikrofonokkal beizzítva, szigorúan egymással szemben a „két fél”. Egyik oldalon… Tovább »

Hát, mit ne mondja, ma majdnem elsírtam magam ebédnél. A főbb utcák se semmik, de ha benézünk a házak közé és a mellékutcákba, elszorul a szívünk és megelevenedik minden amit eddig az Afrikai városokról láttunk/képzeltünk. Ma volt az első hivatalos nap, amikor is találkoztunk itt dolgozó kollégákkal valamint azokkal az emberekkel akikkel kell ahhoz, hogy… Tovább »

Röpke 7 óra 20 perces repülőút után megérkeztem Luandába. A repülő út hosszú volt, de mivel ezúttal remek képernyőink voltak és választható filmek, így nem volt gond, kb. három filmet néztem végig, amiből az egyik kegyetlen hosszú és értelmetlen volt, de a másik kettő jó és a végén még belefért egy Jó barátok rész is,… Tovább »

Utazásom életem álma felé egy szeptemberi vasárnap délutánján kezdődött… Szeptember 20.-a vasárnap délután 13:30. Erre a pillanatra vártam már sok éve, amikor is egy olyan országba és azon belül is olyan helyekre juthatok el, amit csak álmaimban képzeltem és amit eddig csak a NatGeo csatornán illetve újságban láttam, irigyelve azokat akik az anyagot készítették és… Tovább »