Utazásom életem álma felé egy szeptemberi vasárnap délutánján kezdődött… Szeptember 20.-a vasárnap délután 13:30. Erre a pillanatra vártam már sok éve, amikor is egy olyan országba és azon belül is olyan helyekre juthatok el, amit csak álmaimban képzeltem és amit eddig csak a NatGeo csatornán illetve újságban láttam, irigyelve azokat akik az anyagot készítették és remélve, hogy egyszer Audrey Hepburn nyomdokaiba léphetek…
Az, hogy részt veszek az utazáson, nem volt kérdés. Tudtam, hogy el kell jönnöm erre az útra és bár döntésemet az utolsó pillanatban nagyon megnehezítette életem eddigi legnagyobb vesztesége és érzelmi hulláma, mégis úgy gondolom jól döntöttem.
Szeptember 20-án délután, kis családomtól búcsút véve felültem a Budapest – Dubai járatra és csak reméltem, hogy minden rendben lesz és útitársaim is úgy viszonyulnak majd hozzám mint én Hozzájuk, vagyis tele kíváncsisággal és nyitottsággal. Szerencsére ez így is lett. Két nagyon remek csajszit sodort mellém az élet, akikkel tényleg jó utazni és megélni azt ami keveseknek adatik meg (legalábbis az én környezetemben).
A Budapest – Dubai menet nem volt valami nagy dolog. Ugyan a klasszik amerikai filmekben látott három oszlopos széksor fogadott és pár hete még nagyon menő volt, hogy úgy köszöntünk el “see you in Dubai”, a többi nem volt annyira meggyőző. Kivéve, hogy remek glutén mentes kajákat kaptam valamint mindig én kaptam meg elsőnek mindent 🙂
De lényeg, hogy megérkeztünk, mindenki egyből rácsatlakozott a hálózatra és kezdtük kilőni az űrbe gondolatainkat és a “megérkeztem, minden rendben” üzeneteket. Miután az egész család le lett tudva, elmentünk a szállodába, ami természetesen a reptéren belül volt. Elképesztő, hogy mekkora ember alkotta helyek vannak. Ez a hely 24 órás nyitva tartással, rengeteg utassal egész nap ugyan azt a látványt nyújtja. Mindegy, hogy reggel 8 óra van vagy hajnali 3. A boltok és a lelkes eladók a nap 24 órájában várják a klienseket és szinte folyamatosan hömpölyög a nép a reptéren. Elképesztő! Nem is tudom, hány szálloda van a reptéren…
Szállás elfoglalás után még egy reménytelen próbálkozás a helyi bárban, ami nem nevezhető még a legnagyobb jóindulattal sem annak ami, aztán mindenki megy a szobájába, hisz holnap lesz a nagy nap: ‘vörös földre lépünk’.
Kommentek